Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Munkássága 2

einstein-s-saga-2.jpg

Einstein munkásságáról

2/3

7.  Az éter eliminálása   X 

Már az ókori görögök is rájöttek, hogy nem elég a négy alapelem, amelyből a világegyetem összes anyaga felépíthető.  Kell egy ötödik is, ami kapcsolatot teremt a testek között. Ennek a láthatatlan, illékony anyagnak az aether nevet adták, magyarra átírva ez az éter. Ez kitölti a teret, olyan mint a levegőtenger, csak nagyobb, végtelenül nagy. A fizikusok számára ez triviálisan létező entitás volt, egészen 1905–ig. Ekkorra már jó néhány fizikai paraméterét is kimérték.

     Ekkor lépett színre Einstein, és az ő relativitási elmélete. Ez utóbbi pedig nem fért össze az abszolút nyugalmat megjelenítő éter–tengerrel. Ezért szép lassan kezdte kiszorítani az étert a létező entitások köréből. "Az én elméletemnek nincs szüksége az éterre" – mindössze ezt mondogatta. Ennyi elég is volt, mert a tudományos köröknek nem volt jobb ötlete a nyomasztó M–M paradoxon megfejtésére. Így egyre inkább elfogadták Einstein absztrakt teóriáját, és veszni hagyták az étert. 

     Az éter kiüldözésével Einstein igen nagy és igen mély gödröt ásott ki a tudományos haladás sztrádáján. Az élboly belehajtott, és onnan üzenget a kívül maradtaknak, hogy ez ám az ígéretes hely, ámbár igen verejtékes munka árán lehet előrébb jutni. Immáron egy évszázad óta ezt üzengetik, és a kinnlevők ezt készséggel elhiszik. 

      De ez a gödör  nem jó hely! Lehet ugyan mélyebbre ásni, az oldalfalat kaparászni – de nem tudnak kijutni belőle. Misztikus, babonás, megátkozott hely ez. Szerintem egy gonosz szellem ül a tudósok nyakán, manipulálja tudatukat, hogy ne felfelé törekedjenek, hanem egyre mélyebbre– és mélyebbre, a teljes sötétségbe ássák be magukat. Talán egy szelleműzőt kellene felfogadni, ha már tudományos módszerekkel nem képesek a felszínre jutni. 

 

8.    Általános relativitás, GR   1916  X 

Az általános relativitás az előző, a  speciális elmélet általánosítása, további elemi fizikai alapfogalmakra történő kiterjesztése. Mivel az SR minden vonatkozásban hibásnak bizonyult, ezért a reá épülő általános változat sem lehet jó. Azonban e sommás konklúzió dacára is érdemes néhány részletet megvizsgálnunk. 

     Einsteint is zavarta, hogy az SR túlzottan beszűkült teória, hiszen csak az egyenes vonalú egyenletes mozgásokkal foglalkozott. Ezért ki akarta terjeszteni gyorsuló mozgásra is. Közben észrevette, hogy a gyorsulás és a gravitáció azonos hatással van a testekre. Sajnos ebből arra a megalapozatlan következtetésre jutott, hogy a kettő tényleg ugyanaz. Pedig nem, sőt szezon és fazon! 

     A test az un. tehetetlen tömege segítségével m tömege arányában ellenáll a gyorsító erőnek. Hogy miért? Azt senki sem tudta, és ma sem tudja. Annyira nem, hogy még a miért kérdést sem illik feltenni. (Szerintem az anyag láthatatlan erővonalakat nyújt bele a vákuumba. E szálak meggörbítéséhez pedig erő szükséges.) 

     Az un. gravitáló tömeg szigorúan (?) arányos a tehetetlen tömeggel.  A hivatalos tudomány itt már megkockáztatta, hogy feltegye magának a miért kérdést:  "Kicsiny tömegtelen részecskék (gravitonok) kicserélődése (?) fejti ki a vonzó (?) hatást."

     (Szerintem a gravitáció alapja egy vákuumban végbemenő energia–transzport. Ennek gradiense (irányvektora) a gravitáció. Ez nekünk erőnek tűnik, és a vákuumból a test felé mutat. Végtére is ez nem vonzó, hanem nyomóerő. A Nap felé nyomja a Földet, a Föld középpontja felé nyomja az embert stb.) 

     A GR további súlyos hiányossága, hogy axiómái túl szimplák az anyagi testek komplex viselkedéséhez képest. Vegyük például a sebesség hatását a tehetetlen tömeg változására. A test tehetetlensége ugyanis sebességfüggő, mégpedig a Lorentz–féle képlet szerint. A tömegnövekedést a sebességvektor irányában a (1 – v2/c2)–1,5 szorzó adja meg, míg keresztirányban a (1 – v2/c2)–0,5szorzó. A GR azonban kizárólag a tömegre alapoz, míg a vákuumot, és minden más entitást mellőz. Így azután nem is képes magyarázatot adni a kétféle tömegnövekedésre. 

 

9.    Fizikai Nobel–díj, 1921 

Az általános relativitás elmélet 1919–es sikeres igazolása után benne volt a közhangulatban, hogy ezért föltétlenül jár a Nobel–díj. A Svéd akadémia elnöke azonban elbizonytalanodott, mert sehogyan sem volt képes megérteni és logikailag összerakni a teóriát. Ez mindmáig így van, megérteni és logikailag összerakni ez ideig senkinek sem sikerült. . . . . . .   

 

 

nobel-dij.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

10.    A görbült téridő  X

Einstein a GR kidolgozása közben kapott egy olyan számértéket, amely a fénysugár elgörbülését adta meg a Nap gravitációs hatásának következményeként. Ez a számérték a korábbiak kétszerese volt. 1919–ben kísérleti igazolást nyert, de a 0,877" többlet elhajlás fizikai oka megválaszolatlan maradt. Ekkor Einstein előállt egy igen meglepő, absztrakt, sőt eretnek teóriával, amely szerint a dupla görbület másik felét a tér (az üres semmi) okozza. Ez a térgörbület az égitestek körül alakulna ki, bár csak 0,877 szögmásodpercnyi ívszakaszon görbítené a fénysugarat. Egy további vakmerő lépéssel kiterjesztette a teóriát a bolygók görbült pályájának magyarázatára is, pedig ott már 360 fokos szögben szükségeltetik a görbítő hatás. 

     Szerintem nincs szükség a térgörbület absztrakt hipotézisére. A fényhullám hegyei és völgyei térben különböző gravitációs energiaszinten, és ennek következtében különböző sebességgel haladnak. Ezáltal a sugár meggörbül. A felírt differenciál–egyenlet pedig a logikus, mondhatnám egészséges határok között integrálandó, jelesül – végtelen és + végtelen között.  A várt eredmény ez esetben is kijön, 0,877 szögmásodperc. 

      Az un. idődilatáció igencsak elterjedt absztrakt fogalma az SR–ből származott, de nem állja meg a helyét. A sebesség vagy a gravitáció hatására nem az idő, hanem maguk az órák lassulnak vagy gyorsulnak. Így azután nincs tere további teóriáknak.  Egyébként az idődilatációnak nem az a fő baja, hogy tartalmilag 0 terjedelmű,  hanem az, hogy áltudományos magyarázatként szolgál számos megoldatlan fizikai problémára.  A két fogalmat gyakran használják összevonva téridő néven is és ezzel  még sűrűbb köddel borítják be a megoldásra váró és amúgy is rejtőzködő problémákat. Erre még ráépül egy további virtuális fogalom, a téridő szövete.  Minden alapot nélkülöző felelőtlen magyarázat ez a gravitáció valamint a fénysugár meggörbülésének jelenségére. Alkalmatlan elemeket használó, térben össze nem rakható konstrukció, amelyre csak geometriai ismeretek hiányában lehet  rábólintani. 

 

11.  Kozmológiai állandó  1923 

Abban az időben az volt a közfelfogás, hogy a kozmosz belsejében minden egy helyben áll, és a csillagok egymáshoz viszonyított távolsága állandó.  Persze Einstein álláspontja is ez volt.  Sőt Ő az átlagnál is mélyebben hitt a statikus világegyetemben hiszen az Ő Teremtő Istene nem alkothatott másmilyent, mint tökéleteset, véglegeset.  Megpróbálta hát az általános relativitást is ez irányba formálni. Beépített az egyenleteibe egy un. kozmikus állandót, ami a kozmosz központja felé irányuló gravitációt volt hivatva ellensúlyozni. Taszító gravitációnak hívta.  Íly módon  tehát elméletében is  biztosította a kozmosztól elvárt stabilitást. 

     Az 1929–es évben azonban váratlan dolog történt. Egy amerikai csillagász – Hubble – óriástávcső segítségével kimutatta, hogy a csillagok egytől–egyig távolodnak, azaz a világegyetem tágulóban van. Ez tulajdonképpen alátámasztotta a hipotetikus állandó létjogosultságát, de Einstein e ponton leblokkolt. Hubble fél évig bizonygatta neki a nyilvánvaló tényt, mire úgy–ahogy elhitte. Utána láthatólag megrendült a bizalma a kozmikus állandóban, és később vissza is vonta. 

     A tudománytörténészek hibáztatják is e lépése miatt. Szerintem sem kellett volna    visszavonnia, erre két indoka is lett volna. Mondhatta volna, hogy nincs azzal alapvető baj, csak kicsit nagyobbra kell venni. Vagy azt, hogy van mellette egy másik, ezidáig ismeretlen erő is. Jómagam egy harmadik megoldásra gondolok, a sötét energiára. Ez tágul – mégpedig változó ütemben – ezért valószínűleg utánpótlása is van és belülről kifelé ható erőként mutatkozik. 

     Végtére is én pozitívan értékelem a kozmológiai állandó megalkotását, mert elindított egy gondolkodási folyamatot az asztronómiában. Bár e folyamatnak még igencsak az elején tartunk. 

eter-parameterek.jpg

      Az éter fizikai paraméterei    

             

 

Free track counters
Lovely Counter

 
 

 

Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< November / 2019 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 11321
30 nap: 1082
24 óra: 35